2011. július 12., kedd

Elsa Schiaparelli - Egy példakép





Elsa Schiaparelli


                                                                                     

         A riválisok


A két világháború közti időszakban két nő uralta a divatvilágot Párizsban, az egyik  Coco Chanel, a másik Elsa Schiaparelli volt, mindkettejük hatása mai napig kihat a divatvilágára és mindketten meghatározó szereplői voltak a haute couture-nek.
 Zseniálisak és kreatívak, a szabad és független, modern nő megtestesítői, de a stílusuk és életútjuk mégis teljesen különbözött. Elsa Schiaparelli stílusa extravagáns és excentrikus, míg Chanel pont az ellentéte ennek, visszafogott és elegáns, Shciap (így hívták baráti körben) egy gazdag, olasz, arisztokrata családból származott, míg Chanel árvaházban töltötte gyerekkora nagyrészét.

Karrierjük is teljesen másképpen alakult a II. Világháború után, Chanelnek sikerült  előrukkolni az 50-es években egy sikeres kollekcióval és a mai napig fennmaradnia hála Karl Lagerfeldnek, míg Schiaparelli divatház bezárt 1954-ben és Elsa Schiaparelli visszavonult teljesen a divatvilágától.

Ez az oka, amiért őt választottam a blogom mai témájául, mert amellett, hogy egy nagyon érdekes és összetett személyiség volt, érdekelt, hogy valaki, aki ennyit adott a 20. századi divatnak, akinek nevét a legnagyobbak közt emlegetik a mai napig a divattal komolyabban foglalkozók, hogyan tünhetett el így a köztudatból és hogy-hogy nem maradt fent egy nevét megőrző divatház.

Hogy Schiaparelli felfogását és elképzelését a divatról megértsük, elég ez az egy tőle származó  mondat  „a ruhatervezés nem hivatás, hanem művészet”, és ez mindent el is mond  az ő hitvallásáról, a divathoz fűződő viszonyáról.
Chanel így nyilatkozott róla kicsit lekicsinylőn egy társaságban:” jaa az a művész, aki ruhákat tervez”.


Elsa Schiaparelli
        
         A kezdetek


Elsa Schiaparelli Rómában született 1890. szeptember 10-én egy tehetős, értelmiségi családban, édesanyja egy nápolyi nemesi család sarja és a Mediciek leszármazottja. Az apai ágon pedig több nemzetközi hírű tudóssal dicskedhetett a família.
Elsa kislánykorában arról álmodozott, hogy színésznő lesz , de ez lehetetlennek bizonyult arisztokrata származása miatt, ezért úgy döntött, hogy írni kezd, verseit ki is adatta, de ennek a családja legkevésbé sem  örült és emiatt egy svájci leánykollegiumba száműzte.
1913-ban Londonba ment, hogy  árvaházi gyerekekkel foglalkozzon és itt megismerte leendő férjét William de Wendt de Kerlor herceget, akihez feleségül ment 1914-ben.
1919-ben New Yorkba költöztek férjével és 1920-ban megszületett kislányuk Gogo, akinél később súlyos betegséget diagnosztizáltak.
Ez az időszak azért volt fontos az életében, mert itt ismerkedett meg olyan avantgárd, dadaista művészekkel, mint  Man Ray, Baron de Meyer, Marcell Duchamp, Francis Picabia, akik a későbbiekben befolyásolták látásmódját. 
Az utazásai, lakhelyeinek változtatása, Róma - London-New York-Párizs, a kor meghatározó művészeti irányzataival és művészeivel való találkozások nagy hatással lesznek majd az alkotásaira.
A házassága hamar tönkremegy és a kislánya betegsége miatt úgy dönt 1922-ben, hogy  Párizsba költözik.
Gabi Picabia, a New Yorkban megismert dadaista művész felesége látja vendégül egy ideig és ő viszi el először Paul Poiret szalonjába, ahol villámcsapásként éri a felismerés, hogy neki a divattal kell foglalkoznia.






         Első próbálkozások

Elsa első kreaciója egy sportos kollekció volt, amit Pour le Sport néven 1927-ben dobott piacra.
( A 20. század elején a test karbantartása, a sportolás elterjed és divatossá válik a nők körében is, sokan közülük elkezdenek síelni, teniszezni, golfozni, úszni ebben az időszakban.)
Meghatározó darabjai a kollekciónak a színes, futurizmus és Poiret ihlette szabadidő felsők. Egyébként Schiaparelli, barátját Poiret-t, csak nemes egyszerűséggel a divat Leonardojának hívta és későbbi alkotásain is feltűnik majd a rágyakorolt hatása.
Ebben az időben kerül a piacra az egyik legismertebb ruhadarabja is, egy örmény asszony által készített, kötött pulóver, aminek egy óriási fehér masni van az elején. Ennek a kötött felsőnek rögtön akkora sikere lesz, hogy híres szinésznők és ismert hölgyek kezdik el használni. 
Első megrendelői között van Anita Loos színésznő és a new yorki  székhelyű Strauss nagyáruház is.





Ezt követően még több tucat különböző mintájú, fantáziadús, vicces rátétekkel ellátott pulóverrel áll elő.A nagy siker után Schiaparelli elkezdi kialakítani saját stílusát és megnyitja Párizs
         központjában az első üzletét.



        


A női ideál ebben az időszakban kezd teljesen megváltozni, a nők már nemcsak feleségek és anyák, hanem független, dolgozó nőkké kezdenek válni, akik már nem a férfiak árnyékában élnek.  
A társadalmi változásokat a divatnak is követnie kell és az új kihívásoknak meg kell felelni, mert egy dolgozó nő mást visel, mint egy gyerekeit otthon nevelő háztartásbeli, aki a kényelem mellett ugyanúgy nem szeretne lemondani a nőiességről sem.











Schiaparelli előáll egy egyenes, hosszított, testet lágyan követő vonalvezetéssel, a vállakat válltöméssel erősen kiemeli és ezzel a fordított "triangulum sziluett"-tel minimalizálja a nők körte alakját. Határozott, kicsit maszkulin megjelenést ad a nőknek, amit ő viccesen “játékkatona kinézetnek” hív. Mindezt hímzésekkel, különböző dekorációkkal és színekkel lágyítja, mintegy érzékeltetve, hogy a nőiességről és az eleganciáról egy hölgynek sohasem szabad lemondania.



A siker évei

1933-ban Londonban is nyit egy üzletet, majd a párizsi szalonját átteszi egy nagyobb üzletbe, a híres Place Vendome-ra. Ebben az időszakban már olyan állandó vendégkörrel rendelkezik, mint Greta Garbo, Katherine Hepburn, a Windsori hercegnő, Marlene Dietrich.


Marlene Dietrich Schiaparelli tervezte pulóverben.


Amiben Elsa Schiaparelli eltér a korabeli divattervezőktől az, ahogyan a divatot látja és láttatni akarja. A divat összefonódása a művészetekkel, a festészettel, a kor művészeti ágaival, a társadalmi, művészi és kulturális újdonságok átültetése a divat nyelvére, ez az a látásmód, ami miatt a neve a mai napig fenn maradt.
Emellett a technikai újdonságok keresése és alkalmazása is nagyon jellemző rá. Ő használja elsőként az átlátszó műanyagot, a fémet, a cipzárat, Sévres porcelánt, az ő nevéhez fűződik a shocking rose, (ami a manapság oly népszerű pink színnek felel meg), és már az előzőekben is említett válltömések, kötött pulóverek használata is az ő nevéhez fűződik. Elsőként fedezi fel a bemutatók jelentőségét és jön rá, hogy a jövő a prét-a-porter-é.



Divat és  szürrealizmus

A harmincas évek közepétől egyre nagyobb hatással van munkáira a szürrealizmus, olyan művészek tartoznak a baráti körébe , mint Salvador Dali, Jean Cocteau, Christian Bérard vagy Tristan Tzara.
A szürrealisták célkitűzése az volt, hogy szabad utat adjanak a költői látomásaiknak, fantáziájuknak, álmaiknak és a tudatalattinak.El akarták törölni mindazokat a határokat, amelyek egy konvencionális, racionális világ keretei közé szorítja/zárja az egyént. Egymástól teljesen eltérő dolgok meghökkentő párosításával, újraértelmezésével , teljesen szabadon, mindentől függetlenül, konvenciókat elvetve, szabad képzettársítások révén próbáltak újrafogalmazni mindent.





Erre az egyik legjobb és  mindenki által ismert példa a Dali által megálmodott és Schiaparelli üzletében kiállított női szájat  formázó, pink színű divány.


Innetől kezdve Schiaparelli számára a ruha tervezésének  nemcsak az volt a célja, hogy öltöztessen, díszítsen, széppé és elegánssá tegyen egy nőt és megmutassa a viselője társadalmi státuszát, hanem teljesen szabad utat ad a képzeletének, tudatalattijának és a legkülönfélébb gondolatait ülteti át a kreációiba . Elkezd együtt dolgozni a fennt említett művészekkel és olyan meghatározó alkotások születnek, mint a Dalival együtt tervezett  női száj alakú zsebekkel díszített  kosztüm kabát,
vagy a telefon formájú táska, a homár mintás nagyestélyi, vagy a kalapok közül a cipő formájú fejfedő.Ezekkel az eredeti és meghökkentő kreációkkal új értelmet ad magának a divat jelentésének.













Nem mindennapi ékszerek, bizsuk tervezésébe is belekezd, olyan művészekkel együtt működve, mint Elsa Triolet vagy Jean Schlumberger, akit később a kor legnagyobb ékszertervezői közt tartanak számon.





Ekkor kezdi el bemutatóit egy téma köré rendezni (cirkusz, pillangók, stop,look and listen) ami  nagy  újdonságnak számít akkoriban, mert előtte még senki sem gondolt rá, hogy egy show keretein belül is be lehet mutatni egy kollekciót.
Ebben az időszakban már 400 –an dolgoznak a varrodáiban és  üzleteiben kész ruhákat lehet vásárolni.







1938-ban piacra dob egy új parfümöt, a neve Schocking és az üveg formája egy női sziluett, pontosabban Mae West sziluettje, akit előzőleg már öltöztetett egy hollywoodi filmben ( Every day’s a holiday), mert hogy a filmiparral is elkezdett együttműködni. 
Együtt dolgozik még Marcel Vertessel, a világhírű magyar származású illusztrátorral is, aki később az amerikai Vogue és Harper’s Bazaar munkatársa lesz, ő tervezi többek közt Schiaparelli parfümjének reklám plakátjait.








Marcel Vértes rajza



Még két  magyar vonatkozás csak érdekesség képpen, az egyik, hogy 1935-ben Schiaparelli Budapestre látogat, hogy a Néprajzi Múzeumban szemügyre vegye a népi hímzéseket, amelyek annyira megtetszettek neki, hogy kollekciójába is beülteti. A másik, hogy a háború után, az 50-es években újra együtt dolgozik Marcel Vertessel a Moulin Rouge című amerikai filmben, ahol ő öltözteti Zsa-Zsa Gabort.




Gábor Zsa Zsa



Összefoglalás / Befejezés

A II. Világháború kitörése hirtelen véget vet ennek a siker történetnek, az emberek igénye
megváltozik és új szelek fújnak a divatiparban is, aminek már Schiaparelli nem tud és nem is akar igazából megfelelni. Visszavonul a kifutók világától és 1954-ben bezárja örökre híres párizsi szalonját a Place Vendome-on.



Elsa Schiaparelli

A végén álljon itt egy összegzés pontokba szedve arról, hogy mit is adott nekünk és a divatnak ez a zseniális hölgy, aki viszonylag rövid ideig munkálkodott, de mégis számtalan olyan dologgal ajándékozta meg az utókort, amelyek közül szinte az összes a mai napig része a modern nő ruhatárának.


Schoking Rose


1.   Műszőrme
2.   Teletalpú cipő
         3.   Hátnélküli úszóruha
4.   Overall
5.   Cipzár estélyi ruhákon ( gyors megszabadulás céljából)
6.   Etnikai ihletésű öltözékek (pl. Turbán használat)
7.   Sport és szabadidő  ruházat
8.   Készruha üzlet (ready-to-wear boutique)
9.   Átlátszó esőköpeny
10. Színes harisnya
11. Papír ruhák
12. Válltömés
13. Szivacsos melltartó
14. Kendőruha
15. Humoros rajzok, figurák, idézetek elegáns ruhákon
16. Nadrágszoknya
17. Kötött ruha, pullover vicces rátétekkel, mintákkal
         18. Formatervezett elegáns gombok, amik szinte ékszerként funkcionálnak
19. Merész mintázatú szintetikus textil, speciális varrással
20. Újszerű divatbemutató show elemekkel, zenével , magas vékony modellekkel
21. Erőteljes megjelenés. A válltömés és a fordított triangulum-sziluett.
22. A teljes öltözék összehangolása
23. Összecsukható szemüveg
24. Kezeslábas
25. Poncsó
26. Ingruha


Sok a későbbikben elismert divattervező nála kezdte pályafutását, mint a mindenki által ismert Pierre Cardin vagy Hubert de Givenchy, és számos ma élő tervezőre van nagy hatással munkássága. Mindenki egyetért abban, hogy ő kikerülhetetlen főszereplője a 20.század divattörténetének, és tevékenységének megismerése nélkül sok mai tervezőt és divatirányzatot nem is érthetünk meg.
Schiaparelli a mai napig aktuális, annak ellenére, hogy nem olyan ismert a nagyközönség előtt, mint az örök rivális, Chanel, de kreációi közül többet múzeumokban őriznek, mint valódi műalkotásokat és olyan elismert divattervezőket inspirál munkássága , akik a divatvilág meghatározó alakjai.
Erre a legjobb példa a 2010-2011-es trend, ami tele van csontváz és halálfej motivumokkal és érezhető Schiaparelli és Dali szürreális ruháinak  hatása Alexander McQueen-től kezdve a DSquared2-ig, egészen a Givenchy házig, ami  Riccardo Tisci egyértelmű tisztelgése a nagy előd, Elsa Schiaparelli előtt.


Givenchy 2011, Riccardo Tisci kreaciói.